Akác: áldás vagy átok?

3
Naturekszer.com LÁVA PÁROLOGTATÓ KARKÖTŐK

50%-os árengedmény!

akác

Az utóbbi hónapokban, az Európai Bizottság új természetvédelmi szabályozása kapcsán a nyilvánosság számos fórumán fellángoltak az indulatok az akáccal kapcsolatban. Van, aki a természetért aggódik, van, aki az akác nyújtotta gazdasági előnyökért száll síkra. Egy ilyen kérdésben azonban nem az indulatoknak, véleményeknek és érzelmeknek kell dönteniük, hanem a józan gondolkodásnak és a száraz tényeknek. Írásunkban igyekszünk áttekinteni az akáccal kapcsolatos legfontosabb tényeket, hogy minél tisztább képet kaphassunk arról, mi lenne az ésszerű megközelítés az akác magyarországi helyzetével kapcsolatban.

Legelőször is egy kérdés megválaszolásával kell kezdenünk. A kérdés a következő:

Van-e a számunkra fontossága annak, hogy Magyarország igazi természetes élőhelyeit, életközösségeit, az itt őshonos eredeti pannon élővilágot megőrizzük a jövő számára?

Némelyek számára esetleg úgy tűnhet, hogy a kérdésnek vajmi kevés köze van a témához, pedig az akác helyes megítélésével kapcsolatban ez bizony az egyik legfontosabb kérdés. Miért?

Az akác helyes megítélésével kapcsolatos egyik legfőbb problémát az jelenti, hogy az átlagember – akinek ez nem szakmája – szinte semmilyen ökológiai (vagyis az élőlények együttélésével, élőhelyeikkel kapcsolatos) ismerettel nem rendelkezik. Az ő számára egy akácerdő épp olyan természetes erdőnek tűnik, mint mondjuk egy tölgyerdő; egy szépen „berendezett” park ugyanolyan természeti értékkel bír, mint egy természetes, emberi befolyástól mentes gyepterület. Pedig ez sajnos távolról sincs így.

Általánosságban elmondható, hogy egy élőhely (legyen az egy erdő vagy egy rét) állapota minél inkább közelít ahhoz, ahogyan emberi befolyástól mentesen, természetesen, „magától” birtokba veszi a területét, minél inkább az adott területre természetes módon jellemző, őshonos növények népesítik be, annál többféle élőlénynek nyújt táplálékot, életteret, annál nagyobb a fajgazdagsága, biológiai változatossága. Az ilyenfajta természetes, élettől nyüzsgő területek pedig sajnos ma már csak apró szigetekként léteznek az ember által alakított környezet tengerében. Ezek azok a területek, amelyek még őrzik a ma már eltűnőfélben lévő, hungarikumnak számító magyar növényeket, mint például a magyar kikericset, a magyar nőszirmot vagy a pilisi lent – hogy csak néhányat említsünk.

A fentiek fényében tekintsünk át néhány tényt az akáccal kapcsolatban. Fontos észben tartanunk: az alábbiak tények, nem vélemények; nem az a kérdés, hogy igazak-e, hanem hogy mit kezdünk velük.

–        Az akác nem őshonos növény Magyarországon; eredetileg Észak-Amerikában honos. Ezzel az a probléma, hogy az az elmúlt néhány száz év, amióta Magyarországra az akácot betelepítették, messze nem volt elég arra, hogy az akác bármilyen módon beilleszkedjen az itteni természetes életközösségekbe. Más szóval: az akác nálunk nem része a természetes táplálékláncnak, nem nyújt táplálékot az élőlények sokaságának, ahogyan azt egy őshonos fafaj teszi. Emiatt az akácosok élővilága rendkívül szegényes a természetes erdőkhöz képest; mondhatjuk, hogy „kiszorítja” magából az élőlények nagy részét.

–        Az akác agresszív terjedésre hajlamos növény. Mind gyökérsarjairól, mind tuskójáról, mind magról erőteljesen képes terjedni, magja a földben 50 évig is csírázóképes marad. Ez azt jelenti, hogy ahová az akác „beteszi a lábát”, onnan gyakorlatilag nem lehet többé kiirtani. Ezért nem helytálló az a megállapítás, amely szerint „a burgonya, kukorica, paradicsom sem őshonos, ennyi erővel szabaduljunk meg azoktól is” – a burgonya, kukorica vagy a paradicsom ott marad, ahová ültetik, és nem terjed tovább a helyéről, kiszorítva az eredeti, fajgazdagabb növényzetet, az akác viszont igen.

–        Az akác gyökerében olyan baktériumok élnek, amelyek képesek megkötni a levegő nitrogéntartalmát. Emiatt idővel a talaj nitrogénben feldúsul, megváltozik a talaj tápanyagainak összetétele, ami az eredetileg ott élő növényfajok eltűnését okozza. Nézzünk csak körül egy akácosban: a bodzán (amely a nitrogénben gazdag talajt kedveli) és néhány igénytelen gyomnövényen kívül az akácfák alatt mást nemigen találunk. Emellett az akác lehulló levelei olyan anyagokat juttatnak a talajba, amelyek gátolják más növényfajok növekedését. Ezek miatt, ha az akác elkezd terjedni egy természetes állapotú élőhelyen (amely otthont ad számos ritka vagy védett, a pannon élővilágra jellemző növénynek és állatnak), akkor terjedésével párhuzamosan a biológiai változatosság drasztikus csökkenésével, vagyis a fajok folyamatos eltűnésével kell számolni. Az akác ezért, főként a még természetes állapotú élőhelyek közelében, kifejezetten veszélyt jelent őshonos élővilágunkra.

–        De lássuk a pozitív oldalt is: az akác fája értékes tüzelő és faipari alapanyag, virágjából ízletes akácméz készül. Ezek olyan gazdasági tényezők, amelyek miatt az akácnak nyilvánvalóan helye van a magyar gazdaságban.

Mi lenne hát az ésszerű megközelítés az akáccal kapcsolatban?

Fontos szem előtt tartanunk, hogy az akác gazdasági haszonnövény, nem része a természetnek Magyarországon – ekként kell kezelni. Egy akácos valójában (a szó biológiai értelmében) nem erdő, hanem mezőgazdasági ültetvény. Az akácnak mint „magyar fának” hungarikummá minősítése – ahogyan ez a médiában már szóba is került – a hungarikum fogalmának erős hígítását, degradálását jelentené.

Gyakori félreértés, hogy az Európai Unió új szabályozásának célja „az akác kiirtása” Európából. Ez akkor sem lenne lehetséges, ha akarnánk, de a szabályozás nem is erről szól. Arról szól, hogy akadályozzuk meg az agresszíven terjedő élőlények (pl. az akác) további spontán térnyerését, így előzzük meg az ez által okozott további gazdasági és természetvédelmi károkat.

Ültessék tehát az akácot mezőgazdasági művelésre szánt területeken, lehetőleg távol a természetes, védett vagy védendő területektől. Termesszék fájáért, nektárjáért és egyéb előnyeiért. Az ültetvény tulajdonosának ugyanakkor törvényi kötelezettséget kellene vállalnia arra, hogy az akácot nem engedi a területről terjedni, és ennek megakadályozására minden szükséges lépést megtesz.

Nincs okunk lemondani azokról az előnyökről, amelyeket egy idegen táji növény termesztése jelent közösségünk számára. Ám legalább ekkora figyelmet kell, hogy kapjanak az – európai szinten – még mindig egyedülállóan gazdag, de mára már oly sebezhetővé vált természeti értékeink, amelyeknek csodájára járnak Európából, és amelyekre joggal lehetünk büszkék. A mi felelősségünk, hogy ezt a pótolhatatlan kincset örökül tudjuk hagyni utódaink számára.

Bővebb információ található a témáról az alábbi cikkben:
http://molnar-v-attila.blogspot.hu/2014/02/a-feher-akacrol-es-az-europai-bizottsag.html?spref=fb

Dobos János
a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület
vezetőségi tagja

Facebook Kommentek

A szerzőről

Send this to friend