Nyílt, “1959-es” őszinte üzenet a tizenéveseknek

3
Naturekszer.com LÁVA PÁROLOGTATÓ KARKÖTŐK

50%-os árengedmény!

Philip B. Gilliam bíró

A tinédzsereket a világ rengeteg üzenettel bombázza. Mint még soha eddig a történelemben, nemcsak az üzenetek száma, hanem minősége is kirívó, mert olyan üzenetek ezek, amelyek befolyásolják elméjüket és alakítják jellemvonásaikat. Nem is beszélve a folyamatos új technológiák áramlásáról és az internet állandó jelenlétéről. A közösségi oldalak, mint a Facebook, a Twitter és a MySpace használatáról, csak hogy néhányat említsünk.

Tinédzsernek lenni nehéz dolog. Bizony mindannyian emlékszünk még azokra a napokra.

Az idők változnak, de a régi generáció alapvető üzenetét hallania kellene mindenkinek.

Találkozunk néha nagyon régi és nagyon érdekes újságcikkekkel levéltárban töltött napjainkon. Nemrég akadtunk rá erre az üzenetre, ami 1959-ben a Pierce County Tribune december 17-es számában jelent meg. Ez a kis szösszenet csendben befészkelte magát a helyi hírek és események közé. A szerkesztő semmi indokot nem adott megjelentetésére, gyanítom csak azt gondolta, hogy ezeket a gondolatokat érdemes leközölnie. Szerintünk pedig érdemes megosztanunk ezt a bölcseletet a mai olvasóval.

A darabot Philip B. Gilliam, egy denveri köztiszteletben álló bíró írta, aki a Denver Fiatalkorúak Bírósága és fiatalkorúak börtönének bírája volt 1940-től egészen haláláig, 1975-ig. Legtöbb idejét a gyermekek védelmére és a bírósági rendszeren belüli megfelelő kezelésére fordította.

Üzenete elsőre durvának hangzik, de ha megállunk, és belegondolunk, akkor arra is juthatunk, hogy “egyszer volt” egy olyan ember, aki talán látta az “egészet”. A fiatalkorúak bíróságán dolgozni akkoriban is nehéz feladat lehetett.

Talán ha több tizenéves fogadta volna meg tanácsát, elkerülhetőek lettek volna tárgyalóteremben töltött napjaik.

Gilliam bíró levele a következők szerint jelent meg:

Nyílt levél a tinédzsereknek

1959 message to teens

“Mindig halljuk a tinédzserek panaszos kiáltásait: Mit tehetünk? …Hová mehetünk?

A válasz: MENJETEK HAZA!

Akasszátok fel a viharablakokat, fessétek le a fakereteket. Gereblyézzétek össze a leveleket, nyírjátok le a füvet, lapátoljátok el a sarat a bejárattól. Mossátok le az autót, tanuljatok főzni, mossátok fel a padlót. Javítsátok meg a mosogatót, építsetek csónakot, kerítsetek munkát magatoknak.

Segítsetek a miniszternek, papnak vagy rabbinak, a Vöröskeresztnek, vagy az Üdvhadseregnek. Látogassatok betegeket, segítsétek a szegényeket, tanuljátok a leckét. És akkor, amikor ezzel kész vagytok és nem vagytok még túl fáradtak – olvassatok egy könyvet.

A szülők nem tartoznak nektek szórakoztatással. A város, vagy a falu nem tartozik nektek szabadidős létesítményekkel.

A világ nem tartozik neked azzal, hogy biztosítsa megélhetésedet. Te tartozol a világnak valamivel.

Te tartozol a világnak az időddel, energiáddal és tehetségeddel, hogy ne legyen háború vagy szegénység, betegség vagy magány.

Nőj fel, ne légy többé sírós kisbaba. Lépj ki álomvilágodból és legyen már gerinced, ne csak az álmaidat kergesd. Viselkedj úgy mint egy felnőtt férfi, vagy hölgy.

Elég érettnek kellene legyél ahhoz, hogy elfogadd és magadra vedd azt a bizonyos felelősséget, amit szüleid évek óta viselnek.

Ők szoptattak, védtek, segítettek, fellebbeztek, könyörögtek, elnézést kértek, toleráltak érted és megtagadták szükséges kényelmüket csak azért, hogy neked ebből előnyöd származhasson. Mindezt pedig szívesen tették, mert te vagy legdrágább kincsük.

De most nincs jogod elvárni tőlük azt, hogy meghajoljanak minden szeszélyednek csak és kizárólag önző egod miatt, a helyett, hogy személyiségedet, igényeidet és gondolkodásmódodat végre józan eszed dominálná.

Az ég szerelmére, nőj fel, és menj haza!”

– South Bend Tribune,1959 december 6, vasárnap

Érdekes, hogy Gilliam bíró az üzenetet a tizenéveseknek címezte.

A tény az, hogy manapság sok felnőttet is lehetne emlékeztetni ezekre az életvezetési alapokra.

Gilliam bíró üzenete “úgy, ahogy van”, nem tartja vissza magát a fogalmazásban. Nyilvánvalóan nem félt attól, hogy megsérti bárki érzéseit, vagy hogy cukormázzal vonja be az üzenetet. Ezért tisztelnünk kell őt.

A mai idők tudatos és politikailag korrekt fogalmazásrendszerében nem bánthatnánk így meg az emberek személyiségi jogait. Nos, néha vissza kell mennünk az időben ahhoz, hogy úgy halljunk dolgokat, ahogy azt ki kellene jelentenünk, ahogy azt ki kellene mondanunk a nyilvánosság előtt – egyszerűen és lényegretörően.

Nem igaz?

Facebook Kommentek

A szerzőről

Send this to friend